Romániában megkezdődött az összeomlás – óriási változás küszöbén áll az ország

Papírforma érvényesült a megismételt román elnökválasztás május 4-ei első fordulójában abban a tekintetben, hogy az első helyet mintegy 41 százalékkal, csaknem 4 millió vokssal a magyar­ellenes, szuverenista George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke nyerte. 

S bár számos közvélemény-kutatás Crin Antonescut, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közös jelöltjét várta a második helyre, végül Nicușor Dan bukaresti polgármester futott be 21 százalékos eredménnyel.

nem vett részt a közvetlen összeütközésekben, megelégedett azzal, hogy ébren tartja a protesthangulatot, és elkerülte, hogy valami hülyeséget mondjon” – fejti ki lapunknak Pászkán Zsolt politikai elemző. Megjegyzi: az egykori bukaresti focihuligán igyekezett egyfajta román Jordan Bardellaként fellépni, az addiginál kevesebb népieskedő jelmezzel, több öltönnyel, kevésbé vállalhatatlan kommuniká­cióval, de megtartva dinamizmusát. Vladimir Ionaș szociológus ugyanezt erősítette meg az Antena 3 román hírtelevíziónak, hozzátéve, szerinte az is sokat dobott Simion támogatottságán, hogy az érvénytelenített őszi elnökválasztás első fordulóját megnyerő Călin Georgescu mellé állt.

Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy az eredmény nem mást jelent, mint a rendszerpártok bukását. Pászkán szerint erre már az is utalt, hogy a novemberi elnökválasztáson milyen gyengén szerepelt a két rendszerpárt, a PSD és a PNL vezetője államfőjelöltként. „Azt mondták, megértették a leckét, majd egy héttel később ugyanazok az arcok ültek be a kormányba.” Az elemző szerint a rendszerpártok lebecsülték a frusztráció mértékét és azt, hogy a választók ritkán döntenek racionálisan az urnáknál.

Nagy az esélye, hogy a második fordulót is a szélsőjobboldali jelölt nyeri. Pászkán Zsolt szerint Simion csak azért nem szerezte meg az abszolút többséget, mert a sokban hasonló retorikát alkalmazó egykori szocdem miniszterelnök, a 13 százalékot szerző Victor Ponta elcsaklizta előle a protestszavazatok egy részét. A lapzártánk előtti hír szerint Ponta felajánlotta támogatását az AUR-nak, így ha rendszerpárti – kormányfői, PSD-elnöki – múltja nem zavar el több szavazót Simionéktól, mint amennyit hoz, akkor Dan nagyon nehéz helyzetbe kerül. A bukaresti főpolgármesternek csak akkor van esélye, ha növelni tudja a részvételi arányt, és valahogy ráveszi a csaknem kétmillió Antonescu-szavazó egy részét, hogy ne maradjon otthon. Ehhez Ionaș szerint ki kell mozdítania Simiont a komfortzónájából, hogy hibára kényszerítse. Pászkán szerint „egy radikális globalista és egy radikális lokalista” jelölt küzdelme esetén a centrista szavazók jó részénél hajszálon függ a részvételi kedv. „Mondhatni, jó választás nincsen, de ez most a menü, még szűkösebb, még rosszabb, mint az első fordulóban. Ilyet tudtak főzni a bukaresti séfek” – festi le a helyzetet.

A kormányzat válságba forduló gazdasággal, hétszázalékos államháztartási hiánnyal és a várható megszorítások okozta népszerűségvesztéssel küzdött. S ha ez nem lett volna elég, ott volt még a két nagy párt vezetőinek belső legitimációs hiánya a kudarcos novemberi elnökválasztás után.

Május 4-e előtt Simion azt is hangoztatta, hogy győzelme esetén a kabinetnek mennie kell. Ehhez még a második fordulót sem kellett megvárni, mert a vereség hatására magától megindult a koalíció bomlása: a PSD-t vezető Marcel Ciolacu kormányfő hétfőn lemondott, amit Ilie Bolojan ideiglenes köztársasági elnök tudomásul vett. Kedd reggel kiderült, hogy a belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, a PNL-t ügyvivőként vezető Cătălin Predoiu lesz a szűk jogkörökkel felruházott ideiglenes kormányfő.

„Ciolacu ostoba lépést tett, hiszen lemondásával megnyitotta az utat azelőtt, hogy Simion győzelme esetén AUR-kormány alakuljon” – fogalmaz Pászkán. Ha ugyanis kormányon maradt volna, még meglett volna az esély, hogy újjáalakul a koalíció akár a Nicușor Dan által alapított Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) kiegészülve, megtartva a többséget, az AUR és a másik két szélsőjobboldali párt pedig kisebbségben nem tudná olyan könnyen megbuktatni bizalmatlansági indítvánnyal.

Így, hogy az ügyvivő kabinet elméletben is legfeljebb másfél hónapig húzhatná, Simion győzelme esetén államfőként azt jelöl ki miniszterelnöknek, akit akar. Ő pedig megígérte: ha győz, akkor a miniszterelnököt úgy fogják hívni, hogy Călin Georgescu. Ez esetben az egyik lehetőség, hogy a parlament elfogadja a jelölését, s a három szélsőjobboldali erő, a Románok Egyesüléséért Szövetség, a Fiatal Emberek Pártja (POT) és az SOS Románia kisebbségi kormányt alakít, majd idővel „hozzávásárol” képviselőket – mint Pászkán rámutat, Bukarestben van, aki a hatodik-hetedik pártját járja már meg. A másik lehetőség, hogy a törvényhozás elutasítja Simion jelöltjét. Ám ezt csak kétszer teheti meg „büntetlenül”, ha harmadszor is megteszi, az a parlament feloszlatását és előrehozott választást jelent. Ebben az esetben viszont Pászkán Zsolt szerint az elnökválasztáson látott arányok jelenhetnek meg a parlamentben is, vagyis egy megerősödött szélsőséges táborral néznek szembe a mérsékeltek.

Az is lehet, hogy még ezt sem kell kivárnia a szélsőjobboldalnak. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek azt követelik, hogy Ciolaciu a miniszterelnöki szék után a pártelnökiből is távozzon. Ő személyesen jelentette be, hogy amíg ő a szociáldemokraták elnöke, addig biztosan nem lesz PSD–AUR koalíció – a megbuktatása viszont megnyitná az utat egy másfajta ország irányába. 

Nyitókép: George Simion az AUR kampányeseményén
Fotó: AFP/Daniel Mihailescu